A B1 blog képes rovata



A szárazföldi patkány tengerésszé válik

2015. július 02. - Tardosj

Én az egész gyermekkoromat hajón töltöttem. Gyors klippereken, kis jollékon, kecses fregattokon, méltóságos tomporú karavellákon. A „Fecskék és Fruskák”-ból tudom, hogy néha széllel szemben is lehet. És ma is hálával gondolok a bölcs Daniló kapitányra, aki először vitt el Jadran nevű sónerén az Adriára. A szerelem azóta tart a tengerrel. Long John Silvertől a grog-főzés tudományát lestem el, Fülig Jimmytől azt, hoty dem kel mintig ekészen pontosan fokalmaszni aztt a cikett.

sailing_img_6769.JPG

sailing_img_6956.JPG

sailing_img_6987.JPG

sailing_img_6994.JPG

sailing_img_7153.JPG

Mindent tudtam hát a tengerekről. Kolumbuszról és tojásáról, vagy a Titanic szomorú útjáról még iskolai dolgozatot is írtam. (Tartalom: 5, helyesírás:3, külalak: 2/) Ezek után sokáig abban is egészen biztos voltam, hogy én igazi hajóra sohasem szállok, már csak azért sem, mert a Jászai Mari tér - Margitszigeti Kaszinó viszonylatban a Hapci átkelőhajón tengeribetegséget kapok. Jobb megmaradni nagy hajósnak a szárazföldön, mint összeokádni magamat a vízen.
sailing_img_7206.JPG

Idén, ahogy már annyi éve, Sukosanból indulunk ismét. Egy Bavaria 44-essel, amely a költői Topáz névre hallgat. Tavaly egy ugyanilyen, bár a még körmönfontabb, Aquamarine-ra keresztelten múlattuk az időt. Kisebb, nagyobb hajók, régi nevek, és történetek - miközben pakolunk be - sorakoznak az emlékek. Mikor jártunk először Visen, talán 1999-ben? Hol is ettük azt a finom polipsalátát? És mikor kapott el minket az a csúnya vihar, mialatt a Feri első osztályú ebédet főzött nekünk a hajó gyomrában? (Hogy a mi gyomrunkban mi volt és főleg mi maradt, azt most hagyjuk is.) Hát így. Ez a hajó éppen jó nekünk... Felférnek a cuccok, a gyerekek. Talán nem a leggyorsabb hajó a vízen. De minek annyira sietni. Erős, magabiztos, és a hűtőszekrényében nagyszerűen elfér a Travaricas palack mellett a bor és egy üveg igazi kubai rum is. Jó. Mondjuk a kölykök jeges teáját ki kell hozzá raknunk belőle. És akkor az már régen nem jeges. De örüljön az a gyerek, hogy egyáltalán itt lehet. Mert mi az ő korukban még a balatonmáriai úttörőtáborba is éppen hogy…

sailing_img_7234.JPG

Szóval most egy hétre megint igazi tengerészek leszünk, nem afféle szárazföldi patkányok. Húzzuk a köteleket, tekerjük a csörlőket, aggodalmas képpel vizsgáljuk a kompaszt. Na és kikötés előtt villámgyorsan ledobáljuk a puffereket. Melyeket jó esetben már előtte a hajóhoz kötöztünk. Ha mégsem, akkor legfeljebb ordítozunk a feleségünkkel vagy pofonnal fenyegetjük meg a gyermekeket. (Kutyát nem hoztunk, nincs kibe rúgni.)

sailing_p7199655.JPG

Ami pedig Sukosant illeti, a kikötő nagy, a benne található üzemegység rettentő drága (az csak később derül ki, hogy az átlagos dalmát árakhoz képest nem is annyira), viszont nagyon illatos a rántottája. Magáról a településről nincs mit sokat elmondani. Aki járt húsz évvel ezelőtt Alsó-Bélatelepen, az nagyjából maga elé tudja idézni. Fő előnye, hogy amióta kész az autópálya - jó sok pénzt beszednek a kapuknál érte - azóta Budapestről is le lehet 6-7 óra alatt érni ide.

Node, hagyjuk magunk mögött a szárazföldet, jó szél kerekedik. Indulás.

Bence, aki 9, Áron aki 11 éves úgy véli, hogy tisztes hátszél fúj, „pillangóban” kellene haladni. Áron ugyan nem olvasta sem a „Fecskék és Fruská”-kat, sem Dékány András zseniális könyveit, semmit sem tud a „Matrózok, hajók, kapitányok”-ról vagy a „Kalózok, bálnák, tengerek”-ről és szerintem Daniló bácsiról is azt gondolja, hogy a gróf Lehár „Víg özvegyéből”, ha egyáltalán és valamit. Ám mégsem maradhat le Bence cimborája mögött, aki hajón éli az életét és szakismeretével öreg tengeri medvéket is képes lenne zavarba hozni. Előnye kétségtelenül egy vitorlás papa és egy nagypapa, na meg az érdeklődése, ami így együtt már elég is.

Így élünk még világosba Tribunjba, ahol a bemelegítő viszkik ködén át megállapítjuk, talán ez az egyik legelegánsabbá varázsolt kikötő errefelé. További empirikus terepmunka eredménye, hogy megszorító csomagok ide vagy oda, hála Istennek jó néhány honfitársunknak van azért mit a tejbe aprítania. A parkoló elmenne egy luxusautó bemutatónak a genfi autószalonban is, hogy a bérbe vett hajók, főleg katamaránok, katalógusárait ne is említsük. Nagyon megy ez a katamarándolog, ami biztos rettentő kényelmes, de mik neofita buzgalmú tengerészek természetesen nagyon lenézzük az ilyesmit.

sailing_p7220042.JPG

Az efféle tengeri kalandozásoknak egyébként egyik legfontosabb része, hogy mi is lesz a vacsora. Természetesen valamely környékbeli kisvendéglő következik.

A bejegyzés trackback címe:

https://b1foto.blog.hu/api/trackback/id/tr807589986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.